2006. október 15. 17:28 Belügy | Náray Tamás

Hajléktalanok, szegénységben élõ gyermekek és az õket segítõké volt a fõszerep szombaton a parlamentben. A szegénységben élõk második találkozóján a témát átitató közhelyek helyett ezúttal olyan hangok is szót kaptak, melyek valódi megoldásokat javasolnak a problémára. Szerencsésen találkozott hát a kínálat és a kereslet a T. Ház falain belül.

Szili Katalin fõvédnökImmáron másodszor került megrendezésre a szegénységben élõk találkozója. Az eddigi eredmények értékelésével és a további teendõk megbeszélésével munkacsoportok keretein belül foglalkoztak a szakemberek a valóban érintettek bevonásával.

Az esemény fõvédnöke Szili Katalin, az országgyûlés elnöke személyes hangvételû beszéddel nyitotta meg a találkozót. Expozéját saját szegénységgel kapcsolatos élményeivel kezdte, melyet saját választókörzetében tapasztalt. Szili tüneti kezelés helyet globális probléma megoldást javasolt, s célként a társadalmi egyenlõtlenség felszámolását említette. „Az elkövetkezendõ alkotmánymódosítások valamelyikén le kell majd fektetnünk, hogy milyen minimummal tartozunk a társadalom felé" - zárta sorait az elnökasszony.

Egy évvel ezelõtt ezen a rendezvényen indította el Gyurcsány Ferenc a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programot, melyet az elmúlt egy évben siker koronázott - mondta el lapunknak Maczné Pletser Ágnes, az esemény fõszervezõje, a Magyar Szegénységellenes Hálózat  koordinációs testületének  tagja. „A világ nem változik, ha nem változtatunk saját magunkon" - üzente mindenkinek köszöntõ beszédében Maczné. Érzékletes példájában a szegény családok életvitelérõl szólva mondta el, hogy esetükben 500 forint hiánya nem csak 500 forint hiányát, hanem az elõre tervezés hiányát is jelenti egyúttal.

A Gyermek szegénység Elleni Nemzeti Programról és a Szegényellenes hálózat létrejöttérõl Ferge Zsuzsa szociológus beszélt a Hetek Onlinenak. „Az Európai  Szegényellenes hálózat (EAPN) olyan tagszervezetet keresett, amely kimondottan a társadalom ezen rétegével fgolalkozik, és mivel hazánkban nem volt ilyen szervezet, ezért megalapítottuk a Magyar Szegénységellenes Hálózatot. Hogy az európaiak elégedettek velünk, abból is látszik, hogy nemrég Toledóban Márton Izabellát választották meg az EAPN elnökének." - mondta el a szociológus, hozzátéve, hogy azért nem szándékoznak a jövõben bejegyzett szervezetként mûködni, hogy megõrizzék mobilitásukat, és könnyebben kihazsnálhassák a pályázati lehetõségeiket.

Darvas Ágnes, az ELTE docense a gyermekszegénység ellenes program eddigi eredményeit és a további teendõk konkrét területeit, céljait mutatta be. Beszédében a szegénységben élõ családok számának leredukálását, a mélyszegénységben élõ gyerekek felkarolását, és nyomor öröklõdésének megakadályozását bevezte meg a három legfontosabb cselekvési területnek. Megítélése szerint a foglalkoztatottság tudna igazán nagy segítséget jelenteni a gyermekszegényéség leküzdésében, hiszen a szülök munkához jutása által a gyerekek életszínvonala is nõ. Ugyanakkor a gyermekszegénység ellen az iskolákban is lehet küzdeni, az iskolai szegregáció megszüntetésével és a középfokú oktatásban való részvétel szélesebbre nyitásával. „Nem elég csak segélyeket osztani" - állítja Darvas Ágnes, miközben azt is hozzáteszi, hogy a támogatások elosztásának alapelvein is változtatni kéne.

Krémer Balázs szociálpolitikai szakértõ a megszorító intézkedések céljairól és hatásáról fejtette ki álláspontját. Adatai szerint az elmúlt idõszakban túl sokat költöttünk jólétre, melynek hatására a reálbérek ugyan a másfélszeresére emelkedtek, de az emberek ezt a többletet nem vásárlásra, hanem hitelekre költötték. Ezért aztán nem folyt vissza annyi, mint amennyit vártak, a szegénység mégis mérhetõen csökkent.