„Prevenciós stratégiák” hajléktalanság ellen
	2004. október 15.
	SZOCHÁLÓ - VARGA ÁBEL
	Vass Péter, a Szombathelyi Önkormányzat, Egészségügyi, Szociális és Ssaládvédelmi Osztályának vezetője a Benczúr Hotelben, 2004 október 7-én tartott előadást, �Prevenciós Stratégiák és a Hajléktalanság elleni küzdelem� konferencia keretében.
	Előzmények   1960-ban hirdették meg az első 15 éves lakásépítési tervet melynek célja az volt, hogy egy millió lakás készüljön el. A második tervet 1975-ben már nem sikerült teljesíteni. Magyarországon a lakások száma meghaladja 4 milliót. A lakások csaknem száz százaléka van ellátva elektromos vezetékkel, több mint 94 százaléka van ellátva vízvezetékkel, nyolcvan százalék vízöblítéses vécével, illetve fürdőszobával, több mint a lakások fele csatornával is el van látva, lakások háromnegyedében vezetékes gáz, míg 16 százalékukban van távfűtés. Az elmúlt 20 évben részben a szocialista gyártmányú "energiafaló" készülékek elterjedésével megháromszorozódott az energiafogyasztás, a gázfelhasználás több mint 50 százalékkal nőtt. Ezt a fogyasztásnövekedést az ártámogatás rendszere is elősegítette, ami értelemszerűen nem ösztönözte az embereket takarékosságra. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztó nem a tényleges költséget fizette, hanem az állam által jelentősen támogatott árat.   Olyan hagyományos iparágak kerültek válságba, mint például a kohászat, bányászat, építőipar. A piacgazdaság megerősödésével megszűnt a korábban általánosan alkalmazott ártámogatás. Egyre több terméknek lett piaci az ára. A bérek és a szociális ellátások ezzel szemben nem emelkedtek ilyen mértékben.   A gazdasági átalakulás, egyfajta struktúraváltással és kereskedelmi irányváltással is társult. A GDP 1987-92 között jelentősen csökkent. Magyarországon 1993-ban 700 000 volt a munkanélküliek száma. A kilencvenes évek közepére 3,7 millióra csökkent a munkavállalók száma. Így egyre több ember számára komoly gondot kezdtek okozni a közköltségek kifizetése. A nyolcvanas évek elején a "hátralékos" legfeljebb a telefont volt képtelen befizetni. Ekkor ez a fogalom még szinte teljesen ismeretlen volt a köztudatban. A hátralékok bizonyos része megöröklött, a korábban kedvező kamattal felvett lakáskölcsönök, egyre magasabb kamatúvá, így a kölcsönök egyre inkább visszafizethetetlenné váltak. A lakhatási költségek másrészt rugalmatlanok, ami alatt például az értendő, hogy olyan távfűtéses rendszerek vannak, amelyet a fogyasztó nem tud szükségletéhez mérten szabályozni.   Az új típusú lakáshitel- és jelzáloghitel rendszerben, olyan aláírás történik, amely azt biztosítja a bank számára, hogy egy és plusz egy hónapig nem fizetés történik, bírói eljárás nélkül lefoglalhatja a jelzáloggal terhelt ingatlant, ezáltal elveszíti a lakását, a kölcsönt felvevő.   Ki a hajléktalan?   Hajléktalannak az minősül, aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson, valamint az, aki nem tudta sem az albérletet, sem az ágybérletet kifizetni. Ez egy 1932-es kormányrendelet megfogalmazása, ami a mai napig érvényes. A hajléktalanság '89 után vált nyilvánossá. A múlt rendszerben �nem létezett� a hajléktalanság fogalma. A rendszerváltást követően, mint köztudott, sorra szűntek meg a különböző állami nagyvállalatok, amik addig munkát és sok esetben lakathatást is biztosítottak. Az 1980-as népszámlálásból kiderül, hogy valójában 92 000 embernek jutott otthonául valamilyen munkásszálló, további 30 000 embernek présház, barlang, vagy uszály volt az állandó lakhelye. A munkásszállók részbeni felszámolásával sokan kerültek az utcára.   Hátralékkezelés   A hátralékok nagysága függ a szolgáltatástól. Az elektromos szolgáltatás és a vezetékes szolgáltatás a lakossági fogyasztáshoz viszonyított kintlévőségek viszonylag elenyészők. A távhő, melegvíz, vagy a lakbérek hátralékai jóval nagyobbak. Az a hátralékkezelés eszközei lehetnek preventívek, vagy korrektívek. Mindkét esetben lehetnek aktívak, illetve passzívak. Preventív passzív eszköz a lakásfenntartási támogatás, a lakbértámogatás. Preventív aktív eszköz az adóság- és hátralékkezelési tanácsadás, közvetítés. Korrektív passzív eszköz, az adósságcsökkentési támogatás és adóság kezelési tanácsadás. A hátralékkezelés elsőleges célja a halmozódás ütemének a csökkentése, a fogyasztásból történő kizárás a megakadályozása. Másodlagos cél a hátralék kifizetéssel való hátralékcsökkentés. A harmadlagos cél, pedig az újabb adóság kialakulásának megakadályozása.   A hátralékkezelés mérföldkövei   Az 1993-as Lakástörvény biztosította első ízben a lakbértámogatás intézményesítését. 1994-95-ben zajlott Magyarországon az ún. Krízisprogram, melynek a lényege az volt, hogy azok válságterületek, amelyeket különösen érintett a gazdasági átalakulás, pályázat útján kaphattak támogatást. Ez a program többek között olyan városokat érintett, mint Tatabánya, Ózd, Miskolc. 1997 tavaszán alakult meg az Energiaalapítvány, amibe az állam 1 milliárd forinttal szállt be, arra számítva, hogy a nagy energiaszolgáltatók is hasonló összeggel járulnak hozzá. Gyakorlatilag bárki beadhatta az igényét, hogy a hátralékos problémáira segítséget kapjon. A kormány okulva abból, hogy az energiaszolgáltatók minimális pénzzel szálltak be a programba, az újabb őszi programra már csak az annyi pénzt szánt, amennyivel az energiaszolgáltatók is hajlandóak voltak beszállni. 2001-ben a lakhatás elvesztésével fenyegetett adósok, fizetőképességének helyreállításának és lakástulajdonuk megőrzésének elősegítésének érdekében az OTP aktív részvételével a kormány egy rendeletet adott ki. Ez a program egyrészt a �89 előtti adóságot, másrészt 89-93 közötti adóságot kívánta kezelni. Az 55 ezer problémás család közül, 29 ezren vettek részt a programban, ami 7 és fél milliárdjába került a kormányzatnak. Magyarországon 2003. január elseje óta létezik adóság kezelési szolgáltatás. Minden település önként szabályozza, hogy ki lehet jogosult. Mivel a települések határozzák meg, azt a lakásviszonyt, amihez adják, így ez könnyen kijátszható. A támogatáshoz 3 féle képpen lehet hozzájutni: az adóság kezelési szolgáltatásban résztvevőknek alanyi jogon jár. Normatív módon járhat azoknak, akiknek a háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíj minimum 150 százalékát, (aminek összege 34 800 forint) feltéve, ha a háztartási jövedelmének 25 százalékát meghaladja a kiadás. Az összeg alsó határa limitált, 2500 forintnál kevesebb nem adható. Méltányos módon is adhatnak az önkormányzatok lakásfenntartási támogatást, itt a jövedelemhatár a 150 helyett 200 százalék. Az önkormányzatok lakbértámogatást is megállapíthatnak. Ezekhez viszont, csak az önkormányzati bérlakásokban élők juthatnak hozzá. Tervben van az egyéb lakások bérletéhez való hozzájárulás is.   Adósságkezelés   Az adóság kezelési szolgáltatás működéséhez a helyi önkormányzatnak kell rendeletet alkotnia. Erre azok jogosultak, akiknek az adósága több mint ötvenezer forint, és az adóságok egyike legalább 6 hónapos. A jövedelem attól függően, hogy az illető családban él, vagy egyedülálló, a nyugdíj minimum 150 illetve 200 százalékát nem haladhatja meg. Vállalnia kell a tanácsadáson való részvételt, valamint az önrész a megfizetését. Az időtartalma 18 hónap. Az adóság kezelési támogatás mértéke, az adóság 75 százaléka maximum 200 000 forint. A tanácsadást csak szakemberek végezhetik, ami egy 100 órás képzésből áll.   Kapcsolódó cikkek: Hajléktalanság: kiút a lakhatás támogatása Hajléktalanság a rendszerváltás előtt Hajléktalanság múltja és jelene Esélytelenül - kezelhetetlenné vált a hajléktalanság