Kiadványok

Nyomtatóbarát változat

Dávid Bea – Oross Jolán – Vecsei Miklós

A hajléktalanság és a TBC

Lektorálták:

Dr. Kozma Dezső

Mezei György

Szurkos Mária

Ez a kötet a Soros Alapítvány Egészségügyi Rendszerfejlesztési Programja keretében készült.

ˆDávid Bea – Oross Jolán – Vecsei Miklós Soros Alapítvány 1998

ISBN: 963 9049 12 3

A hajléktalanság és a tbc

A programot koordinálta: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Budapesti Központja

Kiemelt támogatója volt: Az Egészségesebb Életért Alapítvány

A program résztvevői voltak:

Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet

SOTE Pulmonológiai Klinika

IIL, IV., VIII., XIII., XIV. kerület Tüdőgondozó Intézetei

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

Fővárosi Szociális Központ és Intézményei

Oltalom Karitatív Egyesület

RÉS Alapítvány

Egészséges Légzésért Alapítvány

Nógrádgárdonyi Megyei Tüdőszanatórium

Szent János Kórház

Tutor Alapítvány

BEVEZETÉS

1989-1990-ben, a hajléktalan emberek tömeges megjelenésével nyilvánvalóvá vált, hogy a hajléktalan létforma melegágya számos súlyos betegségnek, így a tbc-nek is. A neves alkohológus-tüdőgyógyász professzor, Levendel László — aki haláláig elhivatott orvosa volt a legeleset-tebbeknek —, egyaránt hívta fel az orvostársadalom, a szo-ciális szakma és az átlagpolgár figyelmét a hajléktalanság életveszélyes voltára. „Megviseltségük életútjukból, személyiségfejlődésük traumatizáltságából, egészségi állapotuk többszörös károsodásából, a társadalmi lejtőn a mélypontra csúszásából egyaránt kiviláglik. A hajléktalan ember életveszélyes, krízis-állapotban van. Bár a probléma tár-sadalmi, szociális eredetű, a helyzet elsősorban egészségügyi, orvosi intervenciót sürget.”1 Levendel László szoros összefüggést látott a hajléktalanság, az alkoholbetegségek és a tbc között. Míg az alkoholbetegek körében legalább tízszeresre tette a tbc előfordulását, a hajléktalan emberek esetében akár a százszoros arányt is elképzelhetőnek tartotta. A későbbi vizsgálatok, ha ilyen magasat nem is, de az átlag lakossághoz képest sokszoros tbc-s megbetegedési arányokat mutattak ki.

Írásunkban a hajléktalanság és a tbc összefüggéseivel foglalkozunk, részben a korábbi – e témakört is érintő – vizsgálatok tükrében, és nagyobb részben annak a programnak a tapasztalatai kapcsán, amely a fővárosban élő hajléktalan emberek tüdőszűrését tűzte ki célul. Részletesen bemutatjuk a program megtervezésének és lebonyolításának fázisait, a felmerült dilemmákat és megoldási kísérleteket, valamint a program továbbfejlesztésének, illetve elterjesztésének lehetőségeit. A szűrési program során készült „szűrési inter-júk” alapján elemezzük, amit az érintett hajléktalan emberekről megtudtunk, és adatainkat összevetjük korábbi kutatások tapasztalataival is.


1Levendel László: A hajléktalan ember. OAI, 1993. 116. oldal

A háttér

A tbc újraéledése a világban1

A nyolcvanas évek elején az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világ Egészségügyi Szervezet és Tbc Ellenes Unió (IUAT) szerint az ezredforduló tájékán a tbc csak szórványos megbetegedésként fordul elő. A WHO 1989-1990-ben a gümőkór helyzetéről az egész világra kiterjedő felmérést végzett és jelentése szerint az újra éledt tbc több ember életét fenyegeti, mint a HÍV fertőzés. A malária mellett ma a tbc a legtöbb áldozatot követelő fertőzőbetegség. A WHO becslései szerint a tbc-vel fertőzöttek száma 1,7 milliárd. Az új megbetegedések száma kb. 8 millió és ennek 95%-a a fejlődő országokban mutatható ki. 1990-ben 3 millió áldozatot szedett a tbc, többet, mint a századforduló körüli mélyponton, amikor 2,1 millió ember életét követelte. A WHO előrejelzése szerint 2000-ben 3,5 millió ember halálát okozza majd a tuberkulózis és elsősorban a fejlődő országokban, amennyiben a jelenlegi WHO stratégia széleskörű alkalmazása elmarad.

A betegség terjedésének általános oka a szegénység – a rossz szociális és egészségügyi körülmények –, az alultápláltság és a gyógyszerhiány, valamint a HÍV fertőzöttek számának emelkedése. (Az AIDS-szel veszélyeztetett országokban a tbc-incidencia3 az előző évekhez képest megduplázódott, megháromszorozódott. Becslések szerint 1993-ban kb. 5 millió ember egyaránt szenvedett tbc-ben és AIDS-ben. Az USA-ból származó adatok szerint 100 tbc-vel fertőzött AIDS-es hajléktalan beteg közül húsz-harminc olyan is akad, akinél hatástalan marad a hagyományos gyógyszerekkel történő kezelés, ami akár 30-szorosára is növelheti az amúgy nem túlságosan drága gyógyszerelés költségeit.)

Nyugat-Európa legtöbb országában minden százezer lakosra mintegy 20 új tbc-s beteget regisztrálnak évente. (Ez alól kivétel Portugália, ahol ez az arány közel 50. Svédország-ban, Norvégiában és Dániában viszont 8-10 új beteg kerül ki százezer emberből.)

Kelet-Európában az új megbetegedések száma százezer lakosonként közel 50. A WHO 1994-es adatai szerint Magyarországon 41, Romániában, Lengyelországban, a volt szovjet államokban ennél magasabb, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Szlovéniában ennél alacsonyabb.


A tbc újraéledése Magyarországon

Hazánkban a tbc-s járványügyi helyzet századunk első felében rendkívül kedvezőtlen volt. 1910-ben a tbc még az első helyen állt a halálokok között, 1930-ban a harmadik, 1960-ra a hatodik helyre került. A század elején százezer lakosból négyszázan, a második világháború utáni években mintegy százan haltak meg tbc-ben, 1995-ben ez az arányszám 6,16 volt.

Az 1950-es évek elején 30-35 ezer új tbc-s beteget regisztráltak, s közülük több mint 5000 gyermek volt. A tbc-s helyzet javulása az 1960-1980-as évekre esik. A 90-es évektől viszont a tbc-s betegek száma újra lassan emelkedik, és elsősorban az aktív korban lévők között. A következő két táblázat a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a nyilvántartott és az új tbc-s betegek számának alakulását mutatja.

A nyilvántartott tbc-s betegek számának alakulása4

Az új tbc-s betegek számának alakulása nemek szerinti bontásban5

A tízezer lakosra jutó új tbc-s betegek száma 1990-ben 3,50, 1993-ban 4,10, 1995-ben 4,24 volt.

A gümőkóros helyzet rosszabbodását okozó tényezők feltárása a tbc elleni küzdelem szempontjából elengedhetetlen. Dr Schweiger Ottó6 négy ilyen tényezőt emelt ki:

- A hiányzó vagy nem hatékonyan működő tbc elleni program.

- Népességi hatások. (Olyan országokban, ahol a tbc gyakori és a népszaporulat nagy, a lakosság nagyobb fertőzési hatásoknak van kitéve. Hatással van a tbc-járványra az adott lakosság korösszetétele is. Ahol a közép- és időskorúak aránya növekszik ott szintén szaporodik a tbc.)

- A lakosság tbc iránti fogékonysága. (A tbc szaporodásáért felelőssé tehetők a szervezet tbc-vel szembeni ellenálló képességét befolyásoló rizikófaktorok. Ezek között nem csupán a korábbi tbc-s vagy akár HÍV fertőzések szerepelhetnek, hanem egyéb krónikus betegségek is, mint a diabetes, alkoholizmus stb., amelyek száma állandóan növekszik.)

- A szociális-gazdasági helyzet hatása. (A tbc és a gazdasági helyzet összefüggésein túl a bevándorolt tbc-s betegekre hívja fel a figyelmet a szerző. A 90-es évek elejétől ezzel a jelenséggel is számolni kell a rizikótényezők között.)

Ma már elfogadott – összegzi a szerző –, hogy az utóbbi években a hazai lakosság elöregedése és egészségi állapotának rosszabbodása következett be. Rosszabbodott a gazdasági-szociális helyzet. Újként jelentek meg a bevándorló tbc-betegek. Közben változott a hazai egészségügyi struktúra. A kórházi központú ellátás helyett a járóbetegellátás (háziorvosi rendszer) kapott elsőbbséget. Ez a tüdőgyógyászati hálózatban bizonytalansághoz vezetett. A megoldást – a szerző véleménye szerint – az jelentheti, ha az eddig alkalmazott tbc-elleni programot a bekövetkezett változásoknak megfelelően módosítják, és a tbc elleni küzdelem a fertőző tbc-s beteg felkutatására és mielőbbi meggyógyítására irányul.

A tbc miatti halálozás alakulása7:

1995-ben 629 ember halt meg tbc-ben.

15-34 éves 24 fő
35-49 éves 145 fő
50-59 éves 133 fő
60 évnél idősebb 327 fő

A százezer lakosra jutó halálozás 6,16

Míg régen főként a csecsemőket, a gyermekeket, a 20-30 év körüli fiatalokat sújtotta a tbc, addig ma az idősebb férfiak számára jelent halálos kórt ez a betegség. Az elhunytak többsége 60 év fölötti, de arányuk egyre csökken. Tíz évvel ezelőtt még csak minden nyolcadik tbc-s halott tartozott a fiatalabb, 35-49-es korosztályhoz, mostanra minden ötödik. Az 1992-ben a tbc miatt meghalt 727 ember 21%-a, 1995-ben a tbc-ben meghalt 629 fő 27%-a volt 50 évnél fiatalabb8.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a tbc miatti halálozási adatokat óvatosan kell értékelni, mivel ezek jelentős részében a közvetlen halálok nem tbc volt. Ha a tízezer lakosra jutó tbc halálozásokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg az 1980-ban 1,2 volt, addig 1990-ben 0,67, 1993-ban 0,68, 1994-ben 0,64 és 1995-ben 0,61, tehát folyamatos csökkenést mutat.

A tuberkulózis ma már gyógyítható betegség. A már ismert tbc-s betegek gyógyítása nemcsak egyéni, hanem járványügyi szempontból is lényeges. A sikertelen kezelésnek többnyire a beteg nem megfelelő együttműködése az oka (a gyógyszereket nem szedi elég ideig vagy rendszertelenül szedi azokat stb.)9


A tüdőszűrések tapasztalatai

Egy 1972-es jogszabály többek között rendelkezett a lakossági szűrővizsgálatokról is. Elővezettetést és szabálysértési eljárást, valamint végső esetben kényszergyógykezelést helyezett kilátásba azokra az esetekre, amikor a gümőkóros beteg elmulasztja a kezeltetési kötelezettségét.

Tv. 31. § (2) A gümőkóros fertőzésnek vagy megbetegedésnek kitett, vagy gümőkóros betegségre gyanús, valamint a korábban már gümőkóros megbetegedés miatt gyógykezelt személy köteles az illetékes egészségügyi szerv felhívására orvosi vizsgálaton (gondozáson) részt venni.

GyR. 31. §(1) Az a személy, akinél a szűrővizsgálaton vagy egyéb orvosi vizsgálaton a gümőkóros megbetegedés szempontjából való orvosi vizsgálat szükségességét állapították meg, további gümőkóros beteg és a gümőkóros fertőzésnek kitett személy, valamint az a személy, akit korábban gümőkóros megbetegedés miatt gyógykezeltek, köteles az illetékes tüdőbeteggondozó intézet orvosának vagy kezelőorvosának felhívására a tüdőbeteggondozó intézetben megjelenni, és magát orvosi vizsgálatnak, illetőleg gyógykezelésnek alávetni.

(3) Ha a gümőkóros beteg az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére a tüdőbeteggondozó intézetben orvosi vizsgálatra, illetőleg gyógykezelésre nem jelentkezik, vagy a gyógykezelésről elmarad, a tüdőbeteggondozó intézet orvosa védőnő (gondozónő, körzeti ápolónő) útján, majd zárt ajánlott levélben, határidő kitűzésével és a törvényes következményekre (elővezettetés, szabálysértési eljárás) való figyelmeztetéssel felhívja, hogy orvosi vizsgálatra, illetőleg gyógykezelése végett a tüdőbeteggondozó intézetben jelenjék meg. Ha a gümőkóros beteg a tüdőbeteggondozó intézet írásbeli felhívása ellenére orvosi vizsgálatra, illetőleg gyógykezelésre a kitűzött határidőn belül a tüdőbeteggondozó intézetben nem jelenik meg, az intézet vezetője megkeresi a területileg illetékes városi rendőrkapitányságot, Budapesten a kerületi rendőrkapitányságot a betegnek orvosi vizsgálata, illetőleg gyógykezelése céljából történő elővezetése iránt. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása nem szükséges.

(4) Ha a gümőkóros beteg az egészségügyi rendszabályokat nem tartja meg, a tüdőbeteggondozó intézet orvosa védőnő (gondozónő, körzeti ápolónő) útján, majd zárt ajánlott levélben, a törvényes következményekre való figyelmeztetéssel felhívja az egészségügyi rendszabályok megtartására.

(5) Ha a gümőkóros beteg a (3) bekezdés alapján foganatosított kényszerintézkedés után sem gyógykezelteti magát, vagy az egészségügyi rendszabályokat írásbeli figyelmeztetés ellenére sem tartja meg, és e magatartásával környezetének tagjait veszélyezteti, a tüdőbeteggondozó intézet vezetőjének javaslatára az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat kórházban való elhelyezését rendelheti el. A beteget általában három hónapra lehet kórházi osztályra beutalni. Ezt az időtartamot a kórház igazgatójának javaslatára az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat három-hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha a beteg a beutalásnak nem tesz eleget, az első fokú egészségügyi hatóság a (4) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint intézkedik a betegnek a kórházba történő elhelyezése céljából való elővezetése iránt.

(Részlet az 1972. évi II. törvényből.)


Amíg a korábbi években a lakosság pénzbüntetés terhe mellett volt kötelezve a tüdőszűrésre, addig annak elmulasztása ma már semmilyen büntetést nem von maga után. Napjainkban a magyar lakosság nem tart a gümőkórtól és nem jár szűrésre sem. Amíg húsz évvel ezelőtt mintegy 7 millió ember jelent meg a szűrővizsgálatokon, addig 1995-ben csupán 4,2 millió. Ma Budapesten a felnőtt lakosságnak csak mintegy 60%-a vesz részt szűrésen, és a hiányzók pontosan a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak.


Egy Budapesten zajló modellvizsgálat10 rámutatott arra, hogy a vizsgált kerületben (Kőbánya) a szociálisan legveszélyeztetettebb réteg (pl. az ideiglenes lakosság — munkásszállók, hajléktalanszállások, szociális otthonok lakói stb.) körében volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik nem jelentek meg tüdőszűréseken és e körből kerültek ki később a gyors lefolyású, súlyos tüdő tbc-s betegek is. A vizsgálat tapasztalatai szerint a kerületben élő ideiglenes lakosság körében (12-15 ezer fő) 1981-1993 között 72 fő betegedett meg tbc-ben, akiknek 53%-a nem rendelkezett korábbi ernyőfelvétellel. Ez az arány lényegesen magasabb, mint az állandó lakosok körében, ahol a betegek csupán 8%-nál nem volt ernyőkép előzmény.

A tüdőszűrések számának alakulása ezer főben