Cím:	A hajléktalanságról dióhéjban
Szerző:	Cser Annamária
Ország:
A kiadás helye:	Budapest
A kiadás éve:	2000
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:	hajléktalanság
Állomány:	Legalább ennyit a hajléktalanságról
Forditas:
Megjegyzés:	Az összefoglaló Gyuris Tamás - Oross Jolán: Tények és hátterük. Rövid áttekintés a magyarországi hajléktalan-ellátásról című előadásának kéziratából készült, amely a “Homelessness in Europe” nemzetközi konferencián, Balatonföldváron, 1999. október 28-30-án hangzott el.
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:	E

A hajléktalanságról dióhéjban

A következő összefoglaló Gyuris Tamás - Oross Jolán: Tények és hátterük. Rövid áttekintés a magyarországi hajléktalan-ellátásról című előadásának kéziratából készült, amely a “Homelessness in Europe” nemzetközi konferencián, Balatonföldváron, 1999. október 28-30-án hangzott el.

A szerzők az elmúlt tíz évben hajléktalanná vált emberek körében végzett felmérések és vizsgálatok eredményeit összegzik vázlatosan.

1. A hajléktalanná válás okai
A hajléktalanná válás okai meglehetősen sokszínűnek mutatkoznak.

Az esetek mintegy kétharmad részében kapcsolati konfliktusok (válás, élettársi kapcsolatok felbomlása, szülőkkel történő összeveszés, nyugdíjas magára maradása stb.) állnak a háttérben. Ehhez társul gyakran problémaként a függőséget kiváltó anyagok használata, a fizikális és mentális egészség romlása, valamint a bűnözés.

Az állami intézményekből való kikerülés (állami nevelés, pszichiátriai intézet, kórház, börtön, szociális otthon) az utóbbi egy-két évben 10-15 százalékban oka a hajléktalanná válásnak. Korábban ez az érték a jelenleginek mintegy fele volt, azonban azóta lezajlott a pszichiátriai ágyak számának drasztikus csökkentése (ez mintegy hatezer embert érintett), valamint a kórházi ágyak csökkentése is, amely elsősorban a főleg szociális okokból kórházban tartott, zömmel szellemileg leépült, fogyatékos vagy családtalan, esetleg idős emberek elbocsátása révén megnövelte a hajléktalan emberek számát.

Növekszik a gazdasági okokból bekövetkező hajléktalanság aránya (munkanélküliség, önálló életkezdés és a lakáshoz jutás nehézségei, tartós szegénység), ez azonban a felmérések szintjén igen nehezen ragadható meg. Mindenképpen ezt igazolja azonban az az állandósult jelenség, hogy a hajléktalan emberek között folyamatosan magas számban találhatóak meg az ország legszegényebb megyéiből származók.

A hajléktalanság bekövetkezésében központi jelentőségű tényező a lakástalanság. A rendszerváltás óta lezajlott lakásprivatizáció következtében megszűntek az állami és önkormányzati “olcsóbb” lakások, albérletek, munkásszállók. Ennek következtében csak a piacon lehet (bér)lakáshoz jutni. E körülmények, valamint a közüzemi díjak folyamatos megemelkedése egyfajta, a hajléktalanság irányába mutató lejtőt képeznek, elsősorban az alacsony jövedelmű, esetleg munkanélküli vagy más okból szociális segítségre szoruló családok vagy egyének számára.

A hajléktalanságot válthat ki az egyén vagy család életében, amikor váratlan krízishelyzet (betegség, életmódváltás, a vállalkozás sikertelensége, betörés, elemi kár stb.) áll elő.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a hajléktalanság egy olyan életforma, gazdasági, társadalmi és egyben személyes viszonyok rendszere, amelynek során az itt felsorolt élethelyzetek és hiányállapotok váltják egymást, illetve ezek együttes hatása van jelen.

2. A hajléktalanok legjellemzőbb csoportjai
Részben a fentebb leírtakra alapozva, a hajléktalan emberek talán legjellemzőbb, legnépesebb csoportjai a következőképpen határozhatók meg:
1. Állami nevelés megszűnése (pl. nagykorúság miatt) vagy családi konfliktus, ritkábban börtönből való szabadulás miatt utcára kerültek csoportja, amely zömmel hátrányos helyzetű, főleg alacsony iskolai végzettségű fiatalokból áll.
2. A lassan lecsúszók csoportja, amely korábban hagyományosan iskolázatlan, szegény, főleg mezőgazdaságból, illetve vidéken élő családok jellemzően ipari szakképzettséget szerző leszármazottaiból áll, akik számára részben mentálisan jelentett túlzott terheket a nagy ugrás, részben az egzisztenciális gondok megoldásához, elviseléséhez hiányzott a stabil kulturális és családi háttér. Az e csoportba tartozók zömmel középkorúak, illetve idősebbek, szakképzettek, illetve elváltak.
3. A rossz mentális állapotúak csoportja, akik pszichiátriai, elmeszociális, szociális otthonból, kórházból kerültek ki vagy értelmi fogyatékosok.
4. A hosszú ideje hajléktalanok csoportja, akik közel tíz éve vagy annál is régebben élnek hajlék nélkül, akik jellemzően legalább középkorúak és alacsony iskolai végzettségűek.